Napi ajánló
Bár a Dumb és Dumber egyetlen pillanatig sem volt vádolható túlburjánzó intellektualitással, mégis egyike volt a legviccesebb és legsikeresebb amerikai vígjátékoknak. Nem csoda hát, hogy a producerek megpróbáltak még egy bőrt lehúzni róla. Tették mindezt anélkül, hogy az eredeti mű bármely jelentősebb alkotóját felkérték volna a második epizód elkészítésére.
Dudley Moore neve a szereplők listáján mindig biztosíték a jó szórakozásra. Az Arthur című vígjáték szintén nem okoz majd csalódást.
2
Elménk elképesztő mutatványokra képes, például becsapni saját magát. Vannak, akik valamilyen trauma vagy pszichés betegség hatására képesek olyan élénk emlékeket kreálni sokszor nem létező barátokról, családtagokról, hogy többé nem tudnak különbséget tenni valós és nem valós emlékek között.
Az Éj anyánk Kurt Vonnegut regényéből készült és alighanem ez lett az eddigi legjobb Vonnegut adaptáció. A világhírű író talán legkevésbé szürreális, ezúttal sci-fi mentes műve a második világháború idején játszódik, és egy amerikai kém történetét meséli el, megspékelve az író jellegzetes fekete humorával.
Ha kimondatlanul is, a 21. századi tinivígjátékok és horrorfilmek túlnyomó többségében a csöcsök állnak az események középpontjában, és ezek köré épül valami vérlázítóan buta történet. Nincs ez másként ebben az esetben sem, a különbség csupán annyi, hogy az ominózus testrészek tulajdonosa ismert személy.
Bruce Lee már fiatalkorában is sztár volt, és népszerűsége még halála után évtizedekkel is töretlen. A kung-fu és egyéb harcművészetek mestere amúgy valóban érdekes figura: tudták például, hogy 1958-ban cha-cha-cha táncbajnokságot nyert, és hogy filozófiából diplomát is szerzett?
1
Bár a film főbb szerepeiben három kiégett kabala is feltűnik, mégis megvan rá az esély, hogy értékelhető produkcióval lesz dolgunk. 1992-ben ugyanis Kurt Russel, Ray Liotta és Madeleine Stowe egyaránt tényezőnek számított.
Rémálmaimban még mindig fülembe cseng az a szörnyű asztmás hörgés, melyre egy költséghatékony német thriller rendezője késztetett azáltal, hogy nem átallotta a Klinika sorozat Brinkmann professzorára bízni a pszichopata sorozatgyilkos szerepét.
Egy képernyőről szalasztott négylábú szuperhős nagy kalandja a való világban, avagy a Disney stúdió által újraértelmezett villámmintás Lassie alternatív road movie-ja sok-sok humorral és zabálnivalóan tündéri karakterekkel.
Ezelőtt lesz a Piszkos tizenkettő, de gondolom, azt már mindenki látta, sok híres ember nácikat reguláz. Én a látványos szenvedést jobban kultiválom, most van szezonja, bár én inkább tegnapra tettem volna. Miért is?
D'Artagnan-t választottam, ebben játszik a homokbánya tulajdonos Chamberlain, és a furcsa fizimiskájú York is, méghozzá folytatva a már elkezdett Dumas regényt.
1
Ki gondolta volna, hogy még mindig akad Spencer-Hill alapmű, mely mind a mai napig nem került kivesézésre? Mindez leginkább a joviális háziasszonyoknak rossz hír, akik ismét vérre menő küzdelmet folytathatnak faterral a távirányítóért.
Erről muszáj volt írni, ha már az első részről is tájékoztattam, annál is inkább, mert azon kevesek közé tartozik az alkotás, amik vállalható színvonalon hozták a folytatást, nem csak az előző rész néző, -és pénztárcaszám csalogató, gazdasági jólét csomagjához készült.
Mindig vérzik a szívem, ha egy amúgy ígérettel teli filmes ötlet ergya megvalósítással kerül képernyőre. Márpedig a tévéfilmes műfajban tucatjával születnek olyan forgatókönyvek, melyek rászolgálnának, hogy pénzes befektetők kezébe jussanak.
Tud ezen kívül valaki említeni olyan hitványrossz mozifilmet, melyet bemutatója idején ekkora felhajtás kísért? A Baljós árnyak nem ér, az első Mátrix pedig igenis jó volt. Oké, a Függetlenség napja egynek elmegy.
1
Melvin Udall nagy népszerűségnek örvend a könyvbarát hölgyek körében, romantikus regényeiben ugyanis magával ragadó érzékenységgel tárja fel a női lélek rejtelmeit. Írásai alapján senki sem gondolná, hogy személyisége egy kaktusz és egy mérgeket köpködő csörgőkígyó elegyeként aposztrofálható.
Peter Weller kettőnek köszönheti (el)ismertségét, de ez a film egyik sem az. Elég sok filmsorozatot rendezett, de erről sem hiszem, hogy valaha is felismernék.
Minden idők legkedvesebb magyar színésze, a száz éve született Feleki Kamill emlékére nézzük meg bártan a politikai látleletként és remek vígjátékként egyformán értelmezhető Állami áruházat - ő azok az olcsó, de gagyi nagyáruházak, gyerekkoraink szürke paradicsomai!
Szeretném előre leszögezni: BAFTA- és Oscar-díjas produkcióval állunk szemben. Hálistennek, nem színészi vagy rendezői munkával kapcsolatos elismerésről van szó, csupán a legjobb hang kategória 1994-es győzteséről.
A hangalámondásos videófilm nyolcvanas évek néven emlegetett történelmi félreértés-sorozat egyik legalapvetőbb vívmányának bizonyult. Az Amerikai Nindzsa mellett a Karate kölyök sorozat is jelentős szerepet játszott abban, hogy a kungfu kultúra futótűzként terjedt a lakótelepi kisiskolások körében.
A Psycho az a fajta abszolút klasszikus, ami - ha nem lenne korhatáros - be kéne, hogy kerüljön az iskolai tananyagba is, okulásképpen a vizuális effektekkel agyonzúzott ifjúság igazi drámai feszültségeket nem ismerő kis buksijának.
Joe Pesci több mint két óra folyamatos "káromkodásért" elnyerte az Oscar-díjat. A Nagymenők 140 perce alatt 246-szor hangzik el a "fuck" szó, többnyire Tommy DeVito (Pesci) szájából. A film kapott még öt Oscar- és öt Golden Globe- jelölést is, de csak Mr. Fuck nyert.
Ha már egy egészen apró rutinnal is rendelkezünk a csatornaváltogatás területén, tudhatjuk, hogy ebből már nem sülhet ki vállalható produkció. És ebben az esetben még nagyon finoman kongattuk meg azt a bizonyos vészharangot.
Valahol az iraki sivatagban járunk 1991 márciusában, az (első) Öböl-háború végén, és néhány amerikai katona egy, a kezükbe került titkos térkép segítségével kincsvadászatra indul a frontvonal másik oldalára, ahol a megvert, de le nem győzött iraki hadsereg körében zűrzavar uralkodik, és felkelők próbálják átvenni az irányítást.
Talán mindenkivel előfordult, hogy egy filmismertető elolvasása után máris plágium-gyanúk egész sorozata kezdett megfogalmazódni benne. Nos, az előzetes sorok alapján meg voltam győződve, hogy egy Erin Brockovich lighttal van dolgom.
Mindeddig nem voltam tudatában, hogy Guillermo Del Torro évekkel ezelőtt már leforgatta a Faun labirintusát , pontosabban annak tolkienes maníroktól megfosztott változatát. Az alaphelyzet mindenesetre ugyanaz: helyszín Spanyolország a második világháború idején, főszerepben pedig egy gyermek, aki a véres események elől a fantázia világába menekül.
Nos, ezen sorok írója látott már horrorfilmet toronydaru méretű barnamedvékkel, pápaszemes kajmánnal keresztezett mennydörgő gyíkokkal, zombivá változott rothadó nagyikkal, ám ezek mind-mind nagyobb riadalommal töltötték el, mint a szóban forgó film negatív hőse. Ezúttal ugyanis egy baromba puffadt százlábú kerül az események középpontjába.
Amondó vagyok, a mexikói filmgyártás nyilvánvaló emberiség elleni bűnei (lásd a Zone Romantica kínálatát) mindaddig bocsánatot nyerhetnek, amíg némely szaktekintélyek ilyen és ehhez hasonló műveket tesznek le az asztalra.
A nyolcvanas évek közepén Michael Gambon főszereplésével készült eredeti, a BBC által készített sorozat, a The Singing Detective amolyan kultuszdarab lett, okos emberek a Twin Peaks-szel együtt a posztmodern krimi alapművei között emlegetik.
A szikár tekintetű és cserzett bőrű Tommy Lee Jones specialitása sokáig az embervadászat és nyomkövetés volt, és két korábbi, hasonló témájú filmje (A szökevény, Életre-halálra) után ezúttal nem egy gyilkossággal gyanúsított ártatlant - például Harrison Fordot - kell elkapnia, hanem (el)veszett tanítványát, a Koszovót megjárt elitkatonát üldözi az oregoni erdőségben, valamint Portland kert- és belvárosában.
Bármibe lefogadom, hogy hasonló témakörben Magdus anyus (gy.k.: Barátok közt ) paranormális visszatérése volt az utolsó pillanat, amikor egy rutinos tévénéző kényszert érzett rá, hogy közelebb húzza magához a fater szívgyógyszeres fioláját.
Megint egy thriller, mely forgatókönyvét tekintve akár reménytelinek is ígérkezhetne, félő azonban, hogy Billy Zane puszta kontúrja elegendő okot biztosít majd a távirányító használatára. Sebaj, azért egy próbálkozást megér a dolog.
Egy sokoldalú művész (festő, író, költő, filmes, filozófus) végre megkaphatja az őt megillető figyelmet a szakmától és a műkedvelőktől.
A Letz Zep a tribute zenekarok közül az, amelyik a kritikák és a rajongók szerint is a leghitelesebben adja vissza a Led Zeppelin egyedülálló stílusát és életérzését.
