A például a Joy Division, az Echo & The Bunnymen, a Dead Kennedy’s vagy Billy Idol egyes dalait defibrilláló együttest Marc Collin és Olivier Libaux alapította, és ahogy az a Too Drunk To Fuck vagy a Dancing With Myself újragondolásaiból is kiderül, a Nouvelle Vague feldolgozásai nem a szemtelen lopkodás, hanem a kreatív és stílusos reinkarnáltatás darabjai.

A 2004-ben első lemezével jelentkező zenekarban több olyan neves énekes is megfordult már, mint Camille Dalmais vagy Mélanie Pain, akik hűvös eleganciával, néha direkt túljátszott finomsággal, művészkedő és a francia klisékre játszó pózokkal erősítettek rá a jazzből és bossa novából is bőven táplálkozó újrázásra. A tavaly megjelent negyedik stúdiólemezt idén egy Best of válogatás is követi, amit valószínűleg kényelmesen megtöltenek majd tartalommal a töretlen feldolgozókedvvel bíró franciák.