- Önnek ez egy nagyon személyes mozi. Nem érzett késztetést, hogy saját maga rendezze? 
 
- Én nem tudok reggel hatkor felkelni. Már az egyetemen is úgy válogattam a kurzusokat, hogy ami tíz előtt kezdődött, azt kihagytam. A rendezőnek minden reggel fel kell kelni hatkor vagy ötkor. Ez nálam ki van zárva.  
 
- A közel tíz éves előkészületi munkák során egyszer sem bizonytalanodott el? 
 
- Máshogy oldottam meg. Olyan rendezőt kerestem, akivel megállapodhattam abban, hogy az egész film közös tervezés eredménye lesz. Nemcsak a forgatókönyvet és a szereposztást, de még a forgatási helyszíneket és a képek beállításait is együtt találtuk ki. Évekig tartott, míg mindezt megbeszéltük.  
 
- Miből gondolta, hogy a tévés múlttal rendelkező Richard J. Lewis alkalmas a feladatra? 
 
- Ismertük egymást régóta. A kilencvenes években már csináltunk együtt egy kisfilmet, ami nekem nagyon tetszett, és jól tudtunk együtt dolgozni. Igazából ő talált rám. Akkor már évek óta különböző írókkal gürcöltem a forgatókönyvön. Egy nap felhívott, és mondta, hogy tudja, hogy nálam vannak a Barney és a nők jogai, és ez az ő kedvenc könyve. Nem gondoltam, hogy megvan az ehhez szükséges tapasztalata, ezért először visszautasítottam. Egy évig nem hallottam felőle, aztán ott landolt az asztalomon egy Barney és a nők forgatókönyv az ő tollából. Richard ezen egy évig dolgozott fizetés nélkül, hiszen nem beszéltük meg előre. Bár végül nem ebből a forgatókönyvből született meg a film, de sokkal jobb volt, mint az előző öt próbálkozás. Ezzel bizonyította nekem, hogy ő annyira szereti ezt a regényt, mint én. 
 
- Richard feltűnése előtt megfordultak a fejében más lehetséges rendezők is? 
 
- Persze, gondoltam pár névre, de amíg nem volt kész a forgatókönyvem, senkit nem akartam megkeresni. Nem akartam olyan korán kiadni a kezemből. Ha az elején hívom meg a rendezőt, túlságosan a saját képére formálta volna a regényt.  
 
- Ha egy film ennyire fontos a résztvevőknek, gondolom akadnak konfliktusok is a forgatáson. Vissza tud emlékezni, hogy miben értettek egyet a legkevésbé Richarddal? 
 
- A film végével, pontosabban az utolsó, temetői jelenettel kapcsolatban volt a legnagyobb vitánk. Anélkül, hogy spoilereznék, Richard a jövőbe, 2030-ba szerette volna tenni ezt a szcénát és mást láttunk volna ott, mint az eredetiben. Ebbe nem voltam hajlandó belemenni. 
 
- Úgy tudom a filmbéli Barneyhoz részben ön szolgált mintául. A nyilvánvaló hasonlóságokon (producer, szivarozik…) túl miben hasonlít a leginkább önre? 
 
- Csak ez, illetve még a televíziós széria is rám utal, amit a filmben készítenek. Ugyanezt csináltam én is, ráadásul a sorozatom főszereplője ugyanaz (Macha Grenon) volt, aki a filmbéli széria főszereplőjét alakítja. Ezen felül Barney sokkal inkább hasonlított a könyv szerzőjére, Mordecai Richlerre, mint rám. 
 
- A filmben Barney egy Totally Unnecessary Productions (Teljesen Felesleges Produkciók) nevű cégben készíti a tévéműsorait. Ez utalás arra, ahogy ön a karrierje korai, tévés szakaszához viszonyul? 
 
- Sosem értékeltem a tévés munkáimat. Se akkor, se most. A cég nevével ellentétben ezek szükségesek voltak, de nem éreztem irántuk semmi szenvedélyt. Amikor az Alliance céget vezettem, minden évben gyártottunk százötven órányi televíziós drámát. Az egy gyár volt.  
 
- Mikor csömörlött meg a tévézéstől? 
 
- Már a legelején tudtam, hogy ezt csak egy ideig fogom csinálni. Filmesként kezdtem, de aztán a dolog elkezdett nőni, ezért átmentünk a televízióra. Ott sokkal biztosabb volt az anyagi háttér. Egyre nagyobb lett a cég, nekem pedig soha nem volt célom, hogy egy ilyen óriási stúdió vezetője legyek hosszú éveken át. Azt akartam, hogy megnőjön és eladhassam.  
 
- Ma már az anyagi biztonság kevésbé fontos szempont? 
 
- Az mindig szempont, de nem azért csinálom a filmjeimet, hogy azok biztonságosak legyenek. Ha ezt akartam volna, akkor Harry Pottereket készítenék. Ez nem az én ízlésem.  
 
- Soha nem szeretett volna független filmesből igazi hollywoodi producerré válni? 
 
- Ott vagyok, hiszen házam van Los Angelesben. A stúdiórendszerbe nem akartam becsatlakozni, mert nem illek bele. Sokszor megvették a filmjeimet, miután befejeztem őket. Engem a tipikus hollywoodi mozik nem érdekelnek, és amúgy is vannak nálam alkalmasabb producereik ahhoz, hogy ezeket megcsinálják. Nagyon független vagyok, és ez a filozófia oda nem illik. 
 
- Bár a Barney és a nők nagyon jól sikerült, nem lett kiemelkedő siker és a Golden Globe kivételével a díjátadókon is hanyagolták. Miért alakult így a film sorsa? 
 
- Az amerikai forgalmazó, a Sony úgy döntött, hogy csak januárban hozza ki a filmet. Az Oscar-szavazás január 14-én fejeződik be, és pont aznapra esett a Barney és a nők amerikai premierje. Az Akadémia tagjai – én is az vagyok – egyszerűen nem látták a filmet. A Sonynál úgy gondolták, hogy így a film nagyobb figyelmet kaphat, mert a többi lehetséges Oscar-jelölt filmet mind decemberben mutatták be, és ezeket akarták kikerülni. A január 14. azonban már túl késő volt. Hiába kapták meg DVD-n a szavazók, egyszerűen nem hallottak róla, ezért nem is nézték meg. Minden szavazó hatvan-hetven filmet kap meg évente DVD-n, és csak azokat nézik meg, amiről már hallottak.