- Hogyan kezdődik az együttműködés kettejük között?
 
S.S.: Egészen addig a pillanatig kell visszanyúlnunk, amikor Peter megkapta a Legjobb film Oscarját A Gyűrűk Ura - A király visszatér című filmjéért. Annak idején én adtam át neki a díjat. Az volt az első alkalom, hogy találkoztunk, és az egészet végignézhette pár százmillió ember.
 

Spielberg a brüsszeli premieren

P.J.: Nem ez a legegyszerűbb módja annak, hogy összefuss valakivel. Igazán szép akkor lenne a történet, ha még ott a színpadon, vagy a színpad mögött beszélgetni kezdtünk volna Tintinről, de sajnos ez nem így történt.
 
S.S.: Az igazság az, hogy én már 1983 óta szerettem volna a Tintinből filmet csinálni. Abban az évben beszéltem Hergével telefonon. Ennek már huszonnyolc éve, és ennyi időbe telt hozzá egy normális forgatókönyvet összerakni. Amikor már legalább a sztorim megvolt – kész forgatókönyv még sehol – el akartam végezni egy tesztet, hogy ez az egész hogyan nézne ki élőszereplős filmként. Ekkor jöttem rá, hogy egyszerűen képtelenség lenne a kutyát élő állattal eljátszatni, ekkor fordultam Peter cégéhez, a WETA műhelyhez segítségért. Ekkor még csak annyit akartam, hogy teszteljük, milyen egy CGI kutya és egy valódi ember együtt a vásznon.
 

Tintin kalandjai

- És hogy lett egy CGI kutyából rendezői együttműködés?
 
P.J.: A felkérés érkeztekor én még javában a King Konggal voltam elfoglalva. Amikor a srácok kész lettek a kutyával, már csak egy Tintint vagy egy Haddockot kellett találnom a próbához, és amikor a tükörbe néztem, be kellett lássam, hogy eléggé hasonlítok Haddock kapitányra. Nem kértem fel semmilyen színészt, hanem kivettem néhány jelmezt a King Kong kosztümjei közül, felaggattam magamra, felvettem a jelenetet és végül elküldtem Stevennek, aki akkoriban épp a Világok harcát forgatta.
 
S.S.: Igen, ott voltam a forgatáson, és félrevonultam megnézni a felvételeket, de furcsa módon egyáltalán nem Milura figyeltem, hanem Peterre, ahogy elbolondozik a CGI kutyával. Ott és akkor tudtam, hogy ez az ember kell nekem társrendezőnek és társproducernek, és vele szeretnék ebbe a kalandba belevágni.
 

Nagyítás

- Hogy alakult át az élőszereplős film animációs mozivá?
 
S.S.: A közös munka kezdetétől elvetettük az élőszereplős változat lehetőségét Peterrel.
 
P.J.: Attól féltünk, hogy élő szereplőkkel az egész olyanná válna, mint a Dick Tracy vagy a Münchausen báró kalandjai. Ahhoz, hogy a szereplőink hasonlítsanak Hergé figuráira, rengeteg arcprotézist kellett volna használnunk, és a díszleteket is túlságosan stilizáltra kellett volna építenünk. Számunkra rendkívül fontos volt, hogy a világ olyan legyen, amilyennek ő a képregényeiben kitalálta, és ebből nem akartunk engedni. Ugyanakkor a színészek játékáról se akartunk lemondani, és ezért használtuk az ún. „performance capture” eljárást, mellyel érzékelők segítségével animációvá tudtuk alakítani a hús-vér színészek alakítását.
 
- Indiana Jones volt nagyobb hatással Tintinre, vagy Tintin Indiana Jonesra?
 
- S.S.: Már bőven felnőtt voltam, amikor először hallottam Tintinről. 1981-ben, Az elveszett frigyláda fosztogatói bemutatójakor a francia sajtó kritikáiban sokszor felbukkant ez a párhuzam. Nem beszélek franciául, de az elém rakott szövegekben folyton felfedeztem a Tintin szót, és idegesített, hogy nem tudom mit jelent. Lefordíttattam néhány cikket, és ekkor derült ki számomra a párhuzam, hogy egy Tintin kalandjai című képregényhez hasonlítják. Elküldtem az asszisztensemet, hogy szerezze be ezeket nekem, és amikor elém kerültek, úgy tudtak lenyűgözni, hogy egyáltalán nem értettem a leírt szavakat és mondatokat. Hergé pusztán a képek erejével elmesélte nekem a történetet. Olyan volt, mintha storyboardnak készült volna egy kalandfilmhez. Ott helyben megszületett a nagy szerelem. Később megkértem a produceremet, Kathy Kennedyt, hogy valahogy kössön össze engem a szerzővel, és ő elintézte nekem, hogy beszélhessünk telefonon. Hergé nagyon kedves volt, és lelkes volt az ötlettől, hogy filmre szeretném vinni a képregényhősét. A brüsszeli házába is meginvitált bennünket, de sajnos két héttel később elhunyt, így erre a találkozásra soha nem kerülhetett sor.
 

Tintin kalandjai

- Jól érzem, hogy a Tintin kalandjai egy vérbeli buddy movie?
 
- S.S.: Már az eredeti képregények is a haverságról szóltak. Haddock és Tintin igazi „Furcsa pár”, és pont ettől működik a dolog. Az egyik egy zseniális nyomozó-riporter, a másik pedig egy bohókás fickó, akinek az a legfontosabb, hogy mindig legyen a környéken egy üveg whisky. Ez már a könyvben is így volt.
 
- P.J.: Nagyon fontosnak éreztük, hogy a film egy eredettörténet is legyen, hogy azok a nézők, akik nem ismerik Tintinéket, most közel kerülhessenek hozzájuk. Ugyan Hergétől az Unikornis titka sztoriját vettük alapul, de átvettünk egy részt Az aranyollójú rákból is, hogy Haddock és Tintin találkozására itt kerülhessen sor.