Még ugyanebben az évben felkérték őket a Zaragozai Világkiállítás Magyar Nemzeti Napjának nyitókoncertjére. A zenekar elkészítette első lemezét, és aki még nem hallotta A csitári hegyek alatt vagy a Ne sírj, kedves flamenco bulerías átiratát, vagy a Duna parton van egy malom kezdetű népdalt flamenco seguiriyas köntösben, az most élőben is megtehette a Hangfestők  október 20-i koncertjén a Szépművészeti Múzeumban. És hogy mit szóltak a spanyolok a magyar flamencóhoz? Interjúnkból az is kiderül.



- Három különböző zenei szcénából érkeztetek. (Sinha Róbert klasszikus gitár szakon diplomázott a Holland Királyi Zeneakadémián, Vidák Róbertet rockzenészként ismertük meg, mielőtt flamenco-gitáros lett, Bartók Eszter pedig 2005-ben tűnt fel a Megasztárban, és azóta három, csak saját szerzeményeit tartalmazó lemeze jelent meg.) Hogy született meg a Hangfestők zenekar? 
 
Sinha Róbert: Vidák Robival 2007 elején volt egy beszélgetésünk – akkor már évek óta együtt zenéltünk különböző produkciókban –, és ekkor született az ötlet, hogy dolgozzunk fel magyar népdalokat flamencóval ötvözve. A népdalokhoz azonban énekes is kellett. Pontosabban énekesnő, aki ellensúlyozza a keményebb gitárhangzást. Bartók Esztert mindig is nagyra becsültük amiatt az igényesség miatt, amelyet a ritka kivételek egyikeként képvisel a hazai popzenei életben. Amikor pedig megtudtuk, hogy annak idején népdalokkal kezdte a pályafutását, azonnal felkértük, hogy dolgozzon velünk. 
 
- Mégis hogy jött az ötlet, hogy magyar népdalfeldolgozásokat készítsetek flamenco stílusban? 
 
S.R: Érzésem szerint van egy párhuzam a flamenco és a magyar népdalok lelkisége között. Sírva vigad a spanyol is! Ezen kívül egy folyamatos és nagyon érdekes feszültség-oldódás játék van abban, ahogyan a flamenco ritmusok és harmóniák keverednek a magyar dallamokkal. 
 
- Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a zenei stílussal? 
 
S.R: Klasszikus gitár-művészként spanyol romantikus, illetve 20. századi szerzők – Albéniz, Rodrigo, De Falla – flamenco ihletésű művein keresztül.  
 

Hangfestők

- Nemsokára megjelenik az első lemezetek. Mesélnétek róla, hogyan készültek, születtek a dalok? Hogyan írjátok, választjátok ki őket? 
 
Bartók Eszter: A Hangfestők számomra egy nagyon különleges időutazás, ahol újraélhetem gyerekkorom egyik legkedvesebb időszakát. Hoztam a zenekarba olyan népdalt (a Bábolnai kastélykerítésbe' címűt), amit még a szülőfalumban gyűjtött édesanyám, aki akkoriban a helyi népdalkört vezette, s van olyan dal is a lemezen (Neked adnék mindent), amit épp a szüleimről írtam. Ez a dal meghatározó szerepet tölt be az életemben, mivel ez volt az első olyan saját szerzeményem, ami egészen népdalszerűre sikeredett. Gimnáziumi éveim alatt a Dobó István Gimnázium hatvanfős leánykarában énekeltem, s az egyházi énekekből álló repertoárunkból is választottunk egyet (Veni redemptor gentium), mellyel akkoriban körbejártuk a világot, s melyet latinul énekelek. 
 
- Van esetleg kedvenc dalotok a lemezről? 
 
S.R: Nekem mindegyik dalunk egyformán kedves és fontos. Ezek a dalok így együtt adnak egy különleges ívet ennek a lemeznek. Egy dal-ötlet születésének a pillanatát pedig nagyon nehéz lenne megragadni. Egyszerre csak azon veszem észre magam, hogy elindult bennem valamilyen zene. Utána pedig ki kell dolgozni az ötletet. Van, amikor ezt közösen tesszük, de vannak egyéni szerzemények is. 
 
- Első koncertetek 2008-ban volt a Szépművészeti Múzeumban. Miért pont ezt a helyszínt választottátok a bemutatkozásra? 
 
S.R: A Szépművészeti Múzeum a magyar kultúra egyik legrangosabb helyszíne, megtisztelő számunkra, hogy befogadták a produkciónkat. Emellett pedig arra gondoltunk, hogy a sok festő között csak elfér három "hangfestő" is... Egyébként az egy emlékezetes indulás volt, mert a múzeumi koncert után bő egy héttel már Brüsszelben szerepeltünk. 
 
- Most ismét ide tértek vissza a lemez bemutatókoncertjére. Miért? 
 
S.R: Ezáltal az első koncerttől az első lemezig egy szép keretbe tesszük a Hangfestők eddigi történetét.  
 
- New Yorktól kezdve Finnországon át rengeteg helyen koncerteztetek már. Melyik volt a legizgalmasabb fellépésetek? 
 
S.R: Párizs, és persze a spanyolországi koncertek. New York az egy másik történet, ott a Hangfestőkből csak ketten, Vidák Robi és én léptünk fel. 
 
- A Zaragozai Világkiállításon is felléptetek 2008-ban. Hogyan fogadták a spanyolok a magyar népdalokkal ötvözött flamenco zenét? 
 
S.R: A zaragozai koncert amolyan vízválasztó volt a számunkra. Előtte mi is ezt kérdeztük magunktól: vajon mit fognak szólni a spanyolok mindehhez? Nos, a koncertünket élőben közvetítette az Aragóniai Televízió, és olyan sikerünk volt, hogy meghívtak minket Madridba is koncertezni! Úgyhogy fél évvel Zaragoza után Madrid egyik legrangosabb koncerttermében, a Conde Duque-ben volt előadásunk. 
 
- Mik a terveitek? Merre koncerteztek még idén? 
 
S.R: Szerencsére folyamatosan jönnek a felkérések, valószínűleg nemsokára újra megyünk külföldre is. De egyelőre az október 20-i lemezbemutató koncertünkre szeretnénk koncentrálni.