A ’80-as évek egyik kultikus zenekara volt az Európa Kiadó – augusztus 5-én, az Ördögkatlan fesztiválon újra színpadra állnak. Indulásról és érkezésről beszélgettünk Menyhárt Jenővel, az együttes frontemberével, énekes-dalszövegírójával.
- Úgy vettem észre, hogy az Európa Kiadónál tekintettel vagytok az évfordulókra: pl. az URH felbomlásának egy éves évfordulóján debütáltatok, és első lemezetek után 10 évvel kiadtatok egy Love című korongot. Jövőre 2012 lesz, a 30. évfordulóra nem terveztek egy harmadik anyagot?
- Először arra gondoltam, milyen évfordulók? De persze nincsenek véletlenek… Az URH egy másik zenekar, de az Európa Kiadóval sem tervezünk semmit 2012-re. Ezeket sosem terveztük, maguktól lettek. Ha a dolgok kezdenek összeállni, az nem úgy megy, hogy az ember leül egy asztalhoz és kitalálja, mi fog történni.
- Nagyon sok idő eltelt azóta, mióta igazán aktívak voltatok. Most nyáron felléptek az Ördögkatlanon… Régen zenétekkel az undergroundot képviseltétek. Ha most nyáron fel fogtok lépni, lesz valami változás?
- Nem képviseltük az undergroundot, mi régen is mindig önmagunkat képviseltük. A miénk egy autonóm művészeti csoport – az volt kezdetektől, és mai napig is az. Sem a politikai, sem a gazdasági érdekeket nem engedjük be a tevékenységünkbe. Önmagáért csináljuk a zenekart, az az önmaga világában létezik. Ha nem bírnának valamilyen érvénnyel a dalaink, nyilván nem állnék ki és énekelném őket. Azt nem tudom, hogy ugyanúgy vannak-e jelen. Minden ilyen menet arról szól, hogy a dalainkat újra megtöltsük önmagukkal. Ez mindig másképp történik. Én már régóta nem írok új számokat; már nem úgy megy, mint régen, hogy egyfajta közelségben és állandó kapcsolatban vagyunk. Most a világ különböző pontjain élünk. Csak lemezekre állunk össze, amiken egyelőre régi számokat játszunk, s ezt sem sűrűn tesszük.
- Mennyiben különbözik a mostani fellépéseiteket körbelengő atmoszféra a régitől?
- A körülmények jelentősen változtak, ugyanakkor az ember viszonyaiban megvannak az egy bizonyos szempontból állandó alapok. Amikor az ember elkezdi játszani a dalt, az egyszerre megelevenedik, újra és újra életre kel. Aztán az ember dolgozik rajta, játssza és alakítja, és néha nem is úgy állítja össze a koncertet, ahogyan régen… De abból a szempontból nincs változás, hogy a koncert most is kihívás.
- Általában felkérésre léptek fel vagy magatok is szerveztek koncerteket?
- Inkább az előbbi… Felkéréseket folyamatosan kapunk. Amikor valahogy érettnek érződik az időszak és össze is hozható, összeállunk.
- Egyéb tevékenységeid (pl. környezetvédelmi aktivitás) közepette mennyire hangsúlyos az életedben konkrétan az Európa Kiadó?
- A zenekar tagjainak túlnyomó része az idők során nem zenéből élt, ilyen értelemben nem csak eköré szerveztük az életünket. Nagy részünk most is máshol él, így szerveződünk össze… Nem mennek egyszerűen a dolgok, hanem egy csomó szervezést igényelnek. Ez bizonyos időszakban lehetséges – most így lehet csinálni, így is csináljuk. Ez valahogy még mindig érdekes, kihívás akkor is, ha közben más zenekarral is dolgozom.
- New Yorkban is van egy zenekarod (Mr Con and the Bioneers névre hallgat). Azzal mi a helyzet?
- Lényegében nem gyűltünk össze, hogy akkor most vége, de nincs, nem működik. Nem tervezem, hogy ezt a zenekart folytatom. Azt viszont tervezem, hogy visszamegyek az USÁ-ba.
- Jelenleg Magyarországon – ha nem a zenével – mivel foglalkozol?
- Egy tudományos ismeretterjesztő website létrehozásán dolgozom. Egy projekt vezetője vagyok, amely egyelőre a Kossuth Klub keretein belül folyik.
- S hogyan látod azt, ami jelenleg a rockzenében történik? Már nem kazettamásolással kell terjeszteni az anyagokat…
- Az elmúlt 17 év túlnyomó részét nem itt töltöttem, plusz mostanában nemcsak azt nem követtem, ami itthon történik, de Amerikát sem nagyon. Erre így nincs rálátásom. Nyilván van nagyon sok próbálkozás, és ez már egy másik időszak, teljesen más körülmények kötődnek ide. Több generáció próbál találni olyan helyzeteket, amiben kommunikálhat, és olyan világokat épít, amelyekben élni tud. Teljesen mindegy, hogy erről mit gondolok, és úgy általában véve nem is gondolok erről semmit. Egy dologról, ha látom, van véleményem, de nem általánosságban.
- Mi lesz a sorsa a Kiadónak? Meddig tudtok még újra és újra összejönni?
- Ez nyilván nem egy olyan állapot, amit így mostantól életünk végéig csinálni kell és lehet. Úgy alakult, hogy 2004-ben visszahívtak minket – akkor csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz -, és ebből az alkalomból lett egy kicsit nagyobb koncertsorozat, mint amit eredetileg terveztünk. Azóta voltak ilyen alkalmak, hogy összejöttünk, de nem hinném, hogy sokáig így lesz. Erre nem kovácsolok terveket.
- Először arra gondoltam, milyen évfordulók? De persze nincsenek véletlenek… Az URH egy másik zenekar, de az Európa Kiadóval sem tervezünk semmit 2012-re. Ezeket sosem terveztük, maguktól lettek. Ha a dolgok kezdenek összeállni, az nem úgy megy, hogy az ember leül egy asztalhoz és kitalálja, mi fog történni.
- Nagyon sok idő eltelt azóta, mióta igazán aktívak voltatok. Most nyáron felléptek az Ördögkatlanon… Régen zenétekkel az undergroundot képviseltétek. Ha most nyáron fel fogtok lépni, lesz valami változás?
- Nem képviseltük az undergroundot, mi régen is mindig önmagunkat képviseltük. A miénk egy autonóm művészeti csoport – az volt kezdetektől, és mai napig is az. Sem a politikai, sem a gazdasági érdekeket nem engedjük be a tevékenységünkbe. Önmagáért csináljuk a zenekart, az az önmaga világában létezik. Ha nem bírnának valamilyen érvénnyel a dalaink, nyilván nem állnék ki és énekelném őket. Azt nem tudom, hogy ugyanúgy vannak-e jelen. Minden ilyen menet arról szól, hogy a dalainkat újra megtöltsük önmagukkal. Ez mindig másképp történik. Én már régóta nem írok új számokat; már nem úgy megy, mint régen, hogy egyfajta közelségben és állandó kapcsolatban vagyunk. Most a világ különböző pontjain élünk. Csak lemezekre állunk össze, amiken egyelőre régi számokat játszunk, s ezt sem sűrűn tesszük.
- Mennyiben különbözik a mostani fellépéseiteket körbelengő atmoszféra a régitől?
- A körülmények jelentősen változtak, ugyanakkor az ember viszonyaiban megvannak az egy bizonyos szempontból állandó alapok. Amikor az ember elkezdi játszani a dalt, az egyszerre megelevenedik, újra és újra életre kel. Aztán az ember dolgozik rajta, játssza és alakítja, és néha nem is úgy állítja össze a koncertet, ahogyan régen… De abból a szempontból nincs változás, hogy a koncert most is kihívás.
- Általában felkérésre léptek fel vagy magatok is szerveztek koncerteket?
- Inkább az előbbi… Felkéréseket folyamatosan kapunk. Amikor valahogy érettnek érződik az időszak és össze is hozható, összeállunk.
- Egyéb tevékenységeid (pl. környezetvédelmi aktivitás) közepette mennyire hangsúlyos az életedben konkrétan az Európa Kiadó?
- A zenekar tagjainak túlnyomó része az idők során nem zenéből élt, ilyen értelemben nem csak eköré szerveztük az életünket. Nagy részünk most is máshol él, így szerveződünk össze… Nem mennek egyszerűen a dolgok, hanem egy csomó szervezést igényelnek. Ez bizonyos időszakban lehetséges – most így lehet csinálni, így is csináljuk. Ez valahogy még mindig érdekes, kihívás akkor is, ha közben más zenekarral is dolgozom.
- New Yorkban is van egy zenekarod (Mr Con and the Bioneers névre hallgat). Azzal mi a helyzet?
- Lényegében nem gyűltünk össze, hogy akkor most vége, de nincs, nem működik. Nem tervezem, hogy ezt a zenekart folytatom. Azt viszont tervezem, hogy visszamegyek az USÁ-ba.
- Jelenleg Magyarországon – ha nem a zenével – mivel foglalkozol?
- Egy tudományos ismeretterjesztő website létrehozásán dolgozom. Egy projekt vezetője vagyok, amely egyelőre a Kossuth Klub keretein belül folyik.
- S hogyan látod azt, ami jelenleg a rockzenében történik? Már nem kazettamásolással kell terjeszteni az anyagokat…
- Az elmúlt 17 év túlnyomó részét nem itt töltöttem, plusz mostanában nemcsak azt nem követtem, ami itthon történik, de Amerikát sem nagyon. Erre így nincs rálátásom. Nyilván van nagyon sok próbálkozás, és ez már egy másik időszak, teljesen más körülmények kötődnek ide. Több generáció próbál találni olyan helyzeteket, amiben kommunikálhat, és olyan világokat épít, amelyekben élni tud. Teljesen mindegy, hogy erről mit gondolok, és úgy általában véve nem is gondolok erről semmit. Egy dologról, ha látom, van véleményem, de nem általánosságban.
- Mi lesz a sorsa a Kiadónak? Meddig tudtok még újra és újra összejönni?
- Ez nyilván nem egy olyan állapot, amit így mostantól életünk végéig csinálni kell és lehet. Úgy alakult, hogy 2004-ben visszahívtak minket – akkor csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz -, és ebből az alkalomból lett egy kicsit nagyobb koncertsorozat, mint amit eredetileg terveztünk. Azóta voltak ilyen alkalmak, hogy összejöttünk, de nem hinném, hogy sokáig így lesz. Erre nem kovácsolok terveket.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek







