- Hogyan alakult a Mocsok 1Kölykök?
 
- Régebbről ismertük egymást, mivel Ádám, Zozi és én is kecskemétiek vagyunk, és ott korábban volt már egy gimis zenekarunk. Aztán néhány év kimaradt. Volt, aki tanult, volt, aki felköltözött Pestre, és akkor elmaradtak a délutáni próbák a garázsban. Azért tartottuk a kapcsolatot, és néhány évvel később lett egy kis kommuna Budakalászon, ahol Kristóf és Zozi meg még jó pár ember együtt lakott, ahova Ádival mi is sokat kijártunk. Egyszer valaki feldobta, hogy csináljunk megint zenekart, mert olyan régen játszottuk már együtt. Azt leszögeztük, hogy kompromisszumok nélküli zenekar leszünk, és olyan számokat játszunk, amiket más nem játszik.  
 
- Mégis feldolgozásokkal kezdtétek. 
 
- Nem azért játszottunk feldolgozásokat, mert feldolgozás-zenekar akartunk lenni, hanem mert akkor még nem voltak saját számaink, viszont koncertezni meg akartunk, ezért összedobtunk egy repertoárt, amibe fokozatosan beszivárogtak a saját dalok is. Elkezdtünk játszani, felléptünk a Fészek-klubban, híre ment a csapatnak. A kezdeti rajongótábor igazából Mester Tamás- és Belmondo-fanokból tevődött össze, mert kíváncsiak voltak a gyerekek másik produkciójára is, de most már szerencsére teljesen új arcok is járnak a koncertjeinkre. Így indult az egész, de nem volt véresen komolyra véve a dolog. Nem terveztünk meg előre tudatosan minden lépést. Még a stílust sem határoztuk meg direkt.  
 
- Most már meg tudnád határozni, milyen zenét játszotok? 
 
- A mi zenénk tipikusan az a zene, ami külföldön a pop kategóriába esne, itthon viszont popnak túl underground, az undergroundnak viszont túl popos. Egy viszonylag egyszerű zene, de próbálunk odafigyelni arra, hogy ne legyenek sablonosak a számok, mert azt mi sem szeretjük.
 
- Közben még mindig zenélsz a Belmondóval. Más dolgokban is benne vagy? 
 
- Most ez a két dolog bőven elég. Persze jönnek megkeresések, van egy-két produkció, mint például a Magna Cum Laude, akik meghívtak, hogy lépjek fel a karácsonyi koncertjükön a Syma Csarnokban, mert akartak egy zongoristát, amire persze nagy örömmel mondtam igent. 
 
- A családotokban szinte mindenki zenész. Családi vállalkozásban nem gondolkoztatok még? 
 
- Bátyám a Supernemben játszik (Pulius Tibor gitáros – a szerk.), apám is gitározik (id. Pulius Tibor), a sógorom (Papesch Péter) pedig basszusgitározik, úgyhogy nemrég csináltunk velük egy zenekart. 
 
- Ha a családban mindenki gitározik, hogy lehet, hogy te mégsem ezt a hangszert választottad? 
 
- Azt hozzá kell még tennem, hogy van egy nővérem is, aki fuvolista. Én eredetileg szaxofonozni akartam, de hétéves koromban beírattak zongorára, mondván, hogy először zongorázni tanuljak meg, aztán végül rajtamaradtam. Közben elkezdtem énekelni tanulni, és énekszakon is diplomáztam. 
 
- A Belmondóban főleg zongorázol. Nem volt furcsa, amikor először kiálltál énekelni a M1K-kel? 
 
- A Belmondo-koncerteken is van olyan, amikor felállok a zongora mögül és elénekelek egy-két számot. Nem tudom, ez csak úgy jött. Igazából énekes-zongorista vagyok, de szeretem azt is, amikor nem kell zongorázni, olyankor lehet kicsit ugrálni a színpadon.  
 
- Zongorán is írod a dalokat? 
 
- Igen, aminek az a hátránya, hogy a megírt számok általában lassabb vagy középtempós dalok, mi pedig inkább rockzenekarnak gondoljuk magunkat. Azért jó, hogy van Ádi, Zozi és Kristóf, mert ők meg rockot csinálnak belőle. Jön egy riffötlet, és az egész dal átlényegül, és a zongorának tök kevés szerepe lesz.  
 
- A rádiók egy ideje már játsszák a Ringó című számot.  
 
- Nagyon meglepődtünk rajta, hogy ezt a számot kezdték el játszani, mert valójában nem gondoltuk, hogy pont ebből a dalból születik valami. Volt egy ötszámos demónk, amit saját kontónkra csináltunk meg, azt vittük el a rádiókhoz. Aztán a lemezre is pályázaton nyertünk pénzt, és amikor befejeztük a lemezt, akkor még nem volt kiadónk. 
 
- Melyik a koncertkedvenc? 
 
- Azt veszem észre, hogy a Fő az egészség, az nagyon süt koncerteken. Én egyébként szeretném, ha ebből a számból lenne a következő klip, de ebben a kérdésben futnunk kell majd még néhány kört. 
 
- Az első klip az Illegál című számhoz készült. Ez hogy született? 
 
- Pater Sparrow, a klip rendezője találta ki az egészet. Úgy indult, hogy még amikor csak az első öt számunk volt kész, és márciusban feltettük az internetre, akkor ő írt nekünk, hogy tetszik neki ez a zene, és szívesen csinálna klipet ehhez a számhoz. Amikor nyertünk pankkk-os támogatással pénzt, akkor felhívtuk, hogy van rá valamennyi lové, de persze rommá nem kereste magát rajta senki. Az ő és a stáb leleményét dicséri, hogy ennyire jól sikerült. 
 
- Némileg meglepő volt, hogy jelentkeztél az X-Faktorba. 
 
- Úgy volt, hogy a zenekar akkor olyan szörnyű cipőben járt, hogy nem volt kiadónk és nagyon kilátás sem, hogy lesz. Ott volt a lemezünk, otthon magunknak, és próbáltam kapcsolatokat megmozgatni, puhatolózni, de mindenhol elég kemény falakba ütköztünk. Semelyik kiadó nem akart új, ismeretlen csapattal foglalkozni, és akkor mondtam, hogy szuper, majd árulhatjuk nejlonszatyorból a CD-ket a koncerteken, de a kutya sem lesz ránk kíváncsi, ha nincs mögöttünk egy menedzsment. A lemezt akkor már saját pénzünkből felvettük, és nekünk igazából támogatás kellett, egy kicsi odafigyelés. Nagyon nagy szükségünk volt egy menedzsmentre, aki gondozza a produkciót. Mivel úgy lett meghirdetve, hogy csapatok is jelentkezhettek, gondoltuk, ha eljutunk egy darabig, az legalább egy kis hírnevet ad. Gondoltuk, hogy majd játsszuk a saját számainkat, és milyen szuper lesz. Aztán végül csak engem hívtak vissza, mondván, hogy ők énekegyüttesekre gondoltak, nem zenekarokra. Azt gondoltam, hogy megnézem, amíg nem kell semmit aláírni, addig végül is mindegy. Kábé ezzel egy időben szóltak vissza a CLS-től is, hogy kiadnák a lemezt. Én persze innentől rendszeresen az idegeire mentem a szervezőknek, mert folyamatosan azt kérdezgettem, hogy ugye, akkor még ki lehet hátrálni, mert nekem már van egy lemezszerződésem, meg ilyenek… Aztán elejét vették mindenféle aggodalmamnak, kiestem. 
 
- Mik a terveitek 2011-re? 
 
- Most azt tervezzük, hogy az Anna and the Barbies-zal és az Irie Rock Trióval csinálunk egy országos turnét tavasszal. Még tervezés alatt van a projekt, de remélem, összejön. Nyáron szeretnénk fellépni a legtöbb fesztiválon, ősszel kijönni új kislemezzel, 2012 tavaszán pedig az új albummal. Jó lenne ezt így betartani.
 
- Akkor most már vannak tervek… 
 
- Tudom, hogy küszködős évek vannak még előttünk. Bár már 2007 óta létezünk, de kezdetben eléggé ellustálkodtuk az időt, és én nagyjából onnantól datálom, hogy ez egy komoly zenekar, hogy elkezdtük felvenni a dalokat. Most már látom mindenkin, hogy tényleg az együttes az első számú dolog. Az elején vagyunk, de óriási a lelkesedés.