A lassú, de határozott beateket gyakran váltják a pörgetett, harapós grime színek, ragga betétek, és ha kell, még az elektromos gitár is előkerül. Energiával tankolt, határozott, öklöket a levegőbe emeltető számokkal számolhatunk.
"Tartalmas dalokat szerettem volna a lemezen tudni, olyanokat, amik jelentenek is nekem valamit, úgy, hogy közben kísérletezgethessek, és egy izgalmas album születhessen" - mondta a Method To The Maadness megjelenése előtt Kano, és a korong ennek megfelelően változatos, mégis kerek egészet adó, stabil gerinccel bíró anyag lett. Az Upside funkos ötletei, a Maadben hallható rockgitár, vagy az All+All Togetherben az első sorba kerülő, grime-ra felelgető Hot Chip egyből meggyőző, erős és slágeres egészet adnak, amihez a legtöbb alegység hozzátesz, és csak nagy ritkán fordul elő, hogy a dalok többsége által meghúzott vonalig valamelyik dal nem jut el.
Az album második harmadának vége felé érkező, belassultabb blokktól eltekintve klub- és táncbarát, mixelésre ingerlő, tempós darabok alakítják a Method To The Maadness történéseit. A lemez tüdőrebegtető, részletgazdag basszusaival - melyek a legkisebb hangszórókon keresztül is képesek marcangolni -, Kano néha Lil Wayne hangsúlypofozós rappelésére emlékeztető grime-jával és a Get Wild kiemelkedő slágerpotenciáljával - "nem szeretnék kislemezeknek megágyazó lemezt"-duma ide vagy oda - az ősszel magasabb sebességbe kapcsoló klubszezon hálás szereplője lehet.
"Tartalmas dalokat szerettem volna a lemezen tudni, olyanokat, amik jelentenek is nekem valamit, úgy, hogy közben kísérletezgethessek, és egy izgalmas album születhessen" - mondta a Method To The Maadness megjelenése előtt Kano, és a korong ennek megfelelően változatos, mégis kerek egészet adó, stabil gerinccel bíró anyag lett. Az Upside funkos ötletei, a Maadben hallható rockgitár, vagy az All+All Togetherben az első sorba kerülő, grime-ra felelgető Hot Chip egyből meggyőző, erős és slágeres egészet adnak, amihez a legtöbb alegység hozzátesz, és csak nagy ritkán fordul elő, hogy a dalok többsége által meghúzott vonalig valamelyik dal nem jut el.
Az album második harmadának vége felé érkező, belassultabb blokktól eltekintve klub- és táncbarát, mixelésre ingerlő, tempós darabok alakítják a Method To The Maadness történéseit. A lemez tüdőrebegtető, részletgazdag basszusaival - melyek a legkisebb hangszórókon keresztül is képesek marcangolni -, Kano néha Lil Wayne hangsúlypofozós rappelésére emlékeztető grime-jával és a Get Wild kiemelkedő slágerpotenciáljával - "nem szeretnék kislemezeknek megágyazó lemezt"-duma ide vagy oda - az ősszel magasabb sebességbe kapcsoló klubszezon hálás szereplője lehet.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek