Mindezt a zenekar megkérdezése nélkül tették (és tehették), így ez a páros The Best Of kiadvány nem valami egyedi nézőpontú művészi karrierösszefoglaló, hanem a legismertebb Radiohead-számok gyűjteménye, sőt a – szimpla és dupla verzióban egyaránt kapható – CD csapongó kronológiájával és kisebb hiányosságaival szemben a DVD-n ott sorakozik az összes hivatalos videoklip, kábé úgy, ahogy jöttek egymás után 1992-től 2003-ig. Előbb a grunge képvilágába illeszkedő korai gyakorlatok (a Creep jól ismert performance videója, illetve az Anyone Can Play Guitar és Stop Whispering ritkán látható klipjei mellett szerencsére innen nem hiányzik a mostoha sorsú, albumra sosem került Pop Is Dead sem, bármily rémisztő is a kisfilmje), majd az 1995-ös The Bends albummal induló zenei csúcskorszak, melyhez idővel a vizuális kíséret is felzárkózik: a My Iron Lung videója még a 27 5 94 The Astoria London Live koncertfilmből való, a High And Dry még egyik klipváltozatában sem az igazi, de a Jake Scott-féle Fake Plastic Trees szupermarket-fantáziája már profi munka, aztán jönnek a zseniális darabok, Jamie Thravestől a Just mindenkit kifektető kisfilmje, Jonathan Glazertől a tudományos kísérletekhez használt PhotoSonics kamerát a fekete-fehér filmművészet szolgálatába állító Street Spirit (Fade Out) és a Kovács Lajost futtató Karma Police, a Meeting People Is Easy című Radiohead-turnéfilmet is jegyző Grant Gee-től az egysnittes No Surprises vízpróbája és Michel Gondrytól a Knives Out szürreáliája (a klasszikus vonalú Sophie Mullerhez viszont nem illik az I Might Be Wrong kísérletezése). A Robin svéd rajzfilmsorozat groteszk világába illesztett Paranoid Android után az új évezredben már sajnos elszaporodnak a Radiohead-klipek közt az animációs munkák (a Shynola-brigád Pyramid Songja még élményszámba megy, de a többi már nem), és a DVD utolsó negyedében már csak a There There erdei rémmeséje emlékeztet a fénykorra. Az összeállítás utolsó videója egy koncertfelvétel (a 2003-as belfort-i Eurockéennes fesztiválon rögzített 2+2=5, ami a Com Lag EP-n is helyet kapott), így mindenki konstatálhatja, hogy a Radiohead – ha klipjeit tekintve már nem is – zenei produkciójával még mindig a világ egyik legjobb zenekara. 
QQQQ 
 
EXTRÁK: 
 
Botrány, de semmi! Se tévéfelvételek, se interjúk, se kommentár, se werkfilm (minimum a Just két alternatív verziójának itt lett volna a helye). Még a csupán három klip részleteiből dolgozó három menüoldal is fantáziátlan. 
 
 
2008  Hossz: 94 perc  Kiadó: EMI  Hang: angol sztereo