Mint a Nouvelle Vague esetében, Collin most is a háttérben maradt, a zenékkel foglalkozott. A címét Audrey Hepburn és Albert Finney hasonló témájú 1967-es filmje, a Ketten az úton nyomán kapó projektben a képzeletbeli romantikus road movie elmesélésére két énekest szemelt ki, akikre a MySpace oldalain bukkant rá. Ann megformálását a fiatal, és igen tehetséges koppenhágai Katrine Ottosenre bízta, míg Cooper szerepét az olasz-amerikai Valente kapta. Katrine előadásmódja néhány helyen, például a Counting On You-ban és az It’s Always The Same-bena Morcheeba egykori énekesnőjére, Skye Edwardsra emlékeztet, míg Valente éneke leginkább a Groove Armada körébe tartozó Tim Huttont idézi. Az akusztikus gitárokra rákúszó szolid electronica és downtempo sehová sem siető, időn kívüli atmoszférát teremtett, ami jól passzol a történethez. Néhol Barry Adamson baljós pszeudo-filmzenéi vagy a hatvanas-hetvenes évek fordulójáról Serge Gainsbourg klasszikus hangszerelési megoldásai is eszünkbe juthatnak, de vannak olyan számok is, ahol az electronica kerekedik felül: vartyogó hangok, köhögés, be-beinduló, majd megtorpanó vonósok jellemzik ezeket a dalokat.  Az In A Motel Roomban ehhez alkalmazkodva Valente énekbeszédre vált, a záró The Dreamben pedig egy telefonálásra korlátozza a jelenlétét. A franciák (igazi vagy képzeletbeli) filmzenében mindig is nagyok voltak, de hogy ne kanyarodjunk vissza egészen a hatvanas évekig, ezt a lemezt nyugodtan betehetjük Kid Loco A Grand Love Story albuma és az Air The Virgin Suicides filmzenéje mellé a kocsi CD-tárába.