Négy férfi: egy műveletlen, ügyeskedő kocsmáros, egy egyszerű, becsületes asztalos, egy örök kételkedő, különc órás és egy finomkodó könyvügynök beszélget egy kocsmában. Hétköznapi dolgokról, receptekről vitatkoznak, tét nélkül filozofálgatnak, okoskodnak, elméleteket gyártanak. Csakhogy amikor kiderül, hogy mindehhez a hátteret a második világháború adja, és nyilasok jönnek a baráti társaság tagjaiért, a korábban általuk felállított szélsőséges erkölcsi helyzetet a valóságban is kénytelenek kipróbálni. 
 
Habár a film kilencven százalékában folyamatosan beszélnek, az alkotók rengeteg filmszerű eszközt használnak: sok-sok közeli (nemcsak az arcokról) és belső monológok segítségével ismerjük meg a figurákat, intellektuális montázsokban pedig Hieronymus Bosch festményei jelennek meg, sőt az egyik hős lázálmában életre is kelnek. A képeken kívül ugyanolyan fontosak a hangok is: a távoli zajok szinte mindig fenyegetőek, és egy másik Fábri-mű, A Pál utcai fiúk zenéjéhez hasonló, zenegépből származó muzsika itt egészen eltérő jelentést nyer. 
 
Az ötödik pecsétben felbukkan több vallási szimbólum: maga a cím a bibliai Jelenések Könyvére utal, de a kereszten szenvedő Krisztus analógiája is megjelenik több mellékalak képében, mégis inkább lelkiismereti, mint vallásos kérdésről van itt szó, és habár rendkívül súlyos témát feszeget, a rendező saját bevallása szerint is ez egyike legoptimistább filmjeinek. 
 
Mivel a film egészen leszűkített térben, szinte kizárólag belsőkben játszódik, és dramaturgiailag is igen szűk keretek közt mozog, rendkívül koncentrált lesz. Ezt a feszültséget tovább növelik az alakítások: mások mellett olyan színészóriásokat láthatunk, mint Márkus László, Őze Lajos és Latinovits Zoltán (élete utolsó filmszerepében). 
 
Kiadás: 
Magyar sztereó hang és egyetlen extra: Az ötödik pecsétre vonatkozó mindössze 7 perces részlet, egy rövid interjú Fábrival a Nádasdy László rendezte Történetek a magyar filmről I. - Fábri Zoltán című dokumentumfilmből. 
 
Az ötödik pecsét, 1976 * 107 perc * Mokép * (12)