Mivel a koncertre jegyet kapni szinte lehetetlen volt (a One Little Indian kiadónál tett látogatásom sem volt sikeres), már délután háromkor kimentem a helyszínre, amit szintén nem volt könnyű megtalálni, ugyanis a St John's Church elég eldugott helyen van - a Parlament épülete mögött, közel a Temzéhez...

Egy maroknyi, szintén jegy nélküli rajongó téblábolt már a helyszínen, szinte minden arrajárót eladó jegyek miatt zaklattunk, még a templom előtt gyülekező eszkimókórust is kikérdeztük, hogy állnak fölös jegyekkel, de kudarcot vallottunk... Aztán négykor észrevettük, hogy egy autó érkezik, melyet egy adóvevős pasas fogad. Egyből le is rohantuk, hátha Björk érkezik - és bizony ő volt! Gyors könyörgés egy csúnya kis aláírásért, amit jól meg is kaptunk. Nem sok időt szánt ránk, de aranyos volt, kissé fáradtnak tűnt, érdekes fehér ruhát viselt, hatalmas kivágással, sárga, lángszerű motívumokkal díszítve. Tényleg olyan alacsony, mint képzeltem, semmi sminket nem hordott, haja kiengedve, picit kócos. Megtörtént tehát velünk a nap első csodája, ám boldogságunk csupán addig tartott, amíg ráeszméltünk, hogy még mindig semmi esélyünk a bejutásra.

Mindössze csak két jegyüzér volt a templom előtt, akik 400 fontot szerettek volna az egy-egy jegyükért - ez tízszer annyi, mint ami a zsebemben volt. De jött a nap második csodája, ugyanis nagy meglepetésre kinyitott a jegypénztár és arra kértek minket, hogy csendben álljunk sorba. Azt sajnos nem árulták el, hogy hány jegy van, és mennyibe kerül, de legalább reményt adtak a bejutásra. Kábé félórás idegtépő sorbanállás után elkezdték árulni a pótjegyeket (melyek a nézőtér szélén lévő pótszékekre szóltak, némelyikük igen rossz látási viszonyokkal). Eredeti árért, 30 fontért árulták őket, bár magukon a jegyeken 0.00 szerepelt - ingyenjegyeket vettünk, de ez kit érdekelt, ha bejuthattunk egy ilyen eseményre.

Az öröm leírhatatlan volt a két sornyi pótszéken ülők közt. Hál'istennek remekül láttam a színpadot, csak a hárfát takarta egy hatalmas oszlop. A kezdést nem siették el nagyon, a meghirdetett időponthoz képest egy órát csúsztak. Ezalatt egy gyönyörű szép, átlátszó zenélő doboz csilingelt. A teremőr hölgytől megtudtuk, hogy ezt a helyszínt Björk választotta, ugyanis szeretett volna minél intimebb koncertet adni, és az ő kérésére nem árultak jegyeket a karzatokra sem. A tervek között szerepelt, hogy mikrofon nélkül énekel, illetve az, hogy élő pávák legyenek mellette ("hogy minél több élet legyen a színpadon"), de ezek a tervek sajnos nem valósulhattak meg.

Egy kedves úr üdvözölte az egybegyűlteket, majd feljött a színpadra a Matmos duó. A jobb oldalon felállított hatalmas monitor, szintik és egyéb zajcsináló gépek mögött foglaltak helyet, egyikük nekünk háttal, a szőke üzletemberfazonú tag pedig nekünk oldalt. A színpad másik oldalán egy kis villanyorgona és egy hárfa állt, melyeket Zeena Parkins szólaltatott meg. Elindul egy lágy alap és az egyik oldalsó tűzkijáratból megérkezett a tizennégy fős eszkimó lánykórus, piros-fehér népviseletben - ők a koncert alatt a színpad hátsó részén álltak. Majd picit később Björk is megkezdte útját a színpad felé. Hatalmas lassú lépteket tett, de nem egyenesen a színpad irányába, hanem tett két lassú kört a nézők közötti járaton, így hozzám is olyan közel került, hogy meg is érinthettem volna. Hallani lehetett a lépteit, és az igazi hangját, nem ami a négy kis hangszóróból szólt. Azt a hattyús ruhát viselte, ami picit a borítón is látható, illetve fehér hálóharisnyát, cipő nélkül. Az Unravel szólt.

A következő dal az All Is Full Of Love volt, a refrénben már a kórus is szerepelt. Majd szerepet kapott a pár díszes üvegcipő is, Björk ezeken pihentette lábát, miközben a fehér faszéken ülve a zenélő dobozával bíbelődött (még az előző lemezke volt benne, így gyorsan cserélni kellett, nagy vigyor és nyelvöltögetés közepette). Jöttek sorra az új dalok, az Aurora, az Undo... Hihetetlen átéléssel adta elő őket, minden hangot, amit kiénekelt, egy azonos ideig tartó erőteljes kézmozdulat kísért. Meg hatalmas ajaknyalogatások, a számok között pedig egy nagy bögréből szürcsölt valamit. Majd a Meredith Monk-féle Gotham Lullaby jött, amiben izlandiul énekelt pár sort (ajánlom mindenki figyelmébe Björk Glin-Gló című 1991-es lemezét, amin dzsesszt énekel anyanyelvén!). A Pagan Poetry végén az a bizonyos "I love him/She loves him" felelgetés szintén emlékezetes pillanata volt a koncertnek. Jött egy szám az új Hidden Place maxiról is, a Generous Palmstroke, majd a Possibly Maybe 1995-ből.

Újabb dal következett az új lemezről, a Cocoon, melyben a figyelem a Matmos duóra terelődött, ugyanis míg Björk a szívét is kiénekelte, addig a szőke üzletemberfazonú tag egy alapos fejbőr-, váll-, gerinc- és hátmasszázzsal illette kollégáját, ezzel is megpróbált hangokat előidézni. Nem ez volt az első szokatlan zenei akció: egy korábbi dalban (Aurora) ugyanez a szőke fickó egy kavicsostálon menetelve idézte elő a számban hallható hótaposást, egy másik számban egy pakli kártyát kevert a mikrofon alatt a kis zöld asztalán, amin korábban (az All Is Full Of Love alatt) egy fejtetőre állított cintányéron dobseprűvel hozta a ritmust.

Jött a Venus As A Boy, melynek nagyon megörült a szolidan üldögélő publikum, majd azt követően egy kiadatlan (ám az internetről már hozzáférhető) dal: az Our Hands, ami sokal dinamikusabb, mint az új lemez dalai, direktebb ritmus több gépi elemmel (remélhetőleg hamar felbukkan hivatalos formában is, valami maxin). Volt egy kiállás a dalban, amiben minden színpadon álló együtt tapsikolt. Aztán jött az Anchor Song, melyet Björk közvetlen Zeena Parkins mellől énekelt, míg Zeena a villanyorgonán játszott.

És ezzel vége is lett volna, de aztán visszajöttek egy ráadásra, hogy a kislemezes dalt, a Hidden Place-t előadják, nanázó-huhogó kórussal. Újra lementek a színpadról, és ekkor már tényleg azt lehetett gondolni, hogy vége, de a szűnni nem akaró taps hatására csak visszajöttek még egyszer, hogy a Human Behaviour nélkül ne menjen haza senki. Itt már lehetett érezni egy kis lazaságot, rutint az előadásmódban - és a nézőtéren is, ugyanis páran ekkor fel mertek állni a pótszéksorból, hogy pár tánclépést is lejtsenek a koncert végén.

Igaz, nem voltak pávák és a nagyzenekarnak sem volt hely, de hihetetlen boldogság ragyogott minden ottlévő arcán. Lehet, hogy nem mindenki számára könnyű befogadni Björk zenéjét, egyedi hangját, de ha egyszer bejön, sok érdekes dolgot lehet felfedezni benne minden egyes hallgatás közben - koncerten nemkülönben. Ez a csaj nagyon tud valamit.